2017. augusztus 13., vasárnap

Süti

Réges régen amikor még sárkányok és boszorkányok éltek, kb akkor sütöttem utoljára.

Így tegnap egy gyors cobblert összedobtam.

A legközelebbiig...!

2017. augusztus 12., szombat

Kreatív

Körülbelül egy éve gyűjtögetem a leendő új előszobám darabjait.
Van egy jó kis lakber-ruha-konyhai felszerelés bolt, a Pepco (nem, nem szponzorált a blogbejegyzésem).
Alapból jó áron vannak náluk dolgok, de amikor akcióznak, majdhogynem fillérekért veszek meg dolgokat.

Így kerültek hozzám az akasztók.

A kalaptartó darabjait natúr fenyőként vettem, lazúroztam őket, ma meg waxoltam: cipőpasztával.

A konyhaszekrényemet át akarom festeni, és új bútorgombokkal feldobni.
A kedvenc gombjaim a kedvenc Ikeámban igen drágák.
Egy hajnali virrasztásomkor beugrott: Ali Express! Ott végül is mindent meg lehet venni, a vízcsaptól az atombombán át az unikornis fésűig szerintem mindent.

És valóban: 12 db gombot vettem annyiért, mint a kéksárga barátaimnál egy párat vettem volna.
És mivel igen ákcijósan találtam rendszerező táblácskákat is, így gyorsan rendeltünk azt is.
24 gomb, csavarral, meg 10 táblácska csavarral 4.200,- Ft-ért szerintem kifejezetten baráti ár. És a minősége tökéletes!

Amíg kint éltünk külföldön, a szeméttelepeken kincseket leltünk. Ezt ne úgy értsd, hogy kukáztunk. Vittük a szelektív hulladékgyűjtőbe a szemetünket, ahogy mindenki más, és ami nekünk nem kellett, de nem szemét volt, azt is vittük, és az arra kijelölt helyre felretettük. Mindenki nézegette, válogatott, vitte amit akart.
Így lett nekünk pl 6 gyönyörű Thonett székünk. Amit a férjem valahová azóta eladott, eldobott, mindenesetre elfelejtette velem megosztani terveit a közös tárgyaink tekintetében.
De így kaptam tőle ládákat, varrógép fiókot, stb, amik hollétéről máig szintén nem tudok.
Egy láda jött hozzám haza, ami nem a legszebb volt az összes közül, de legalább megkaptam.

Most őt is átkentem wax-szal, és kapott egy kis táblát. Amit persze sikerült nem középre felcsavaroznom. Pedig, esküszöm, amikor odapróbáltam, középre esett.

A láda pedig megtelt a festés, bútorfelújítás eszközeivel.

A legközelebbiigg...!

2017. augusztus 10., csütörtök

Asztal

Rég jártam itt.

Sokat gondolkodtam ezen a blogon.
Az apropója már abszolut nem aktuális.
Emlékszem, folyton kaptam a jeleket, kéréseket, támogatásokat, hogy írjak.
Ausztriában éltünk, én feladtam 20 év munkáját, karriert (?), életszínvonalat (igen, ez is megtörténik, ha külföldre költözöl egy kisgyerekkel, akinek csak 4 órás ovi jut, és egy fizetésből éltek 4en, és azt a fizetést te nem oszthatod be, pedig bizonyítottál, hogy neked az pedig igenis megy!), és bár a Férjem támogatása és a család egyesítése mindent megért nekem, mégis rendszeresen voltam rosszkedvű. A gyönyörű tájak segítettek.
A blog címe azért lett Barangolásaim nyugtató helye(tt), mert a kirándulások a sütés-főzés világába, a kötés, horgolás, varrás, tájak, városok mind segítettek a kezdődő depressziómban, és az is, hogy amíg írtam, jól voltam.

Aztán a Férjem hozott egy döntést.

Mára már nem vagyunk a családja, és már nem is tudunk egymásról semmit.

Mindezek ellenére a blog eredeti funkciójára már nincs szükségem.

Ismét az vagyok, aki voltam, és jobban vagyok, mint valaha!

Néha vannak mélypontok, megérintenek képek, emlékek, írások, amik kissé visszahúznak, de gyorsan feljutok újra a felszínre a fájdalom habjaiból.

De most megint barangoltam.

Kaptam egy kisasztalt. Barna volt, de borzalmas barna.

Több hobbi festős oldalon tanulmányoztam a tennivalókat: hőlégfúvóztam, hidegzsíroldóztam, csiszoltam kézzel, majd ma lefestettem.

Terveim szerint csak vékony lazúr ment volna a tetejére, arra wax.

Utána láttam sok szürke-fehér kombót is.

De két doboz festék most nálam nagy luxus.

Így vettem krémszínűt.
És mivel a teteje nem lett tökéletes, mivel fapasztázni kellett, és azt a lazúr nem fedi jól, így döntöttem: egyszínű lesz az egész.

Azért a 139,- Ft-os waxnak használható cipőpasztát megvettem, és már át is kentem vele a fenyő komódomat. Imádás van!

A legközelebbiig...!