Már ha valaki várja, hogy beszámoljak az elmúlt időszakról.
Elmúlt a Valentin nap, amit mi-sokakkal együtt, de teljesen elfogadva a másik tábort is- nem tartunk (kivéve az első közöst, amikor is a munkahelyemen egyszer csak megjelent egy fiatalember, aki ismerős volt valahonnan, már épp kezdtem azt hinni, hogy valamelyik hallgatóm szeretne lekenyerezni, amikor is kiderült, hogy a párom egy virágbolton keresztül küldetett nekem egy iszonyatosan nagy csokrot!-na ettől eltekintve tényleg nem tartjuk), azért sütöttem egy szimbolikus szívecske "tortát". Szimbolikus, mert szív formája van, és mert mákos volt, ami a Férjem nagy kedvence...nem guba, hanem az aranygaluska mintájára készült, csak nem dióval.
Ne tévesszen meg senkit, nem égett oda, csak este fotóztam, szokás szerint.
Mert így rá lehet fogni a fényviszonyokra a hibákat...
Felénk a múlt héten volt a félévi szünet, így a Kicsivel itthon voltunk, a Nagy hazautazott, rokonozni, barátnőzni.
Amikor jó idő volt, sétáltunk, természetesen a foltokban fellelhető hóval ilyenkor lehet a legjobbat játszani, de pont egy ilyen játék során fedeztük fel az áfonyázó helyünkön, hogy nem csak nyomokban található a lila áfonya között egy-két tő vörös, hanem van egy terület, ahol egybefüggően van. És még most is, igaz, már kissé túlhaladva a mirelit állapoton is...
És hogy a növényeknél maradjunk, a harmadik orchideám is életre kelt, un. ékszer orchidea, hoz egy hajtást, ami virág lesz!
Meg kaptam egy rehabilitált szegfűt is, szegénykém a kínhaláltól lett megmentve, egy társával együtt, és amint vállalható állapotba került, megkaptam kedves barátainktól...
Így most már csak rajtam múlik, hogy fent tudom-e tartani állapotát, vagy esetleg még javítani is tudok rajta?
Tegnap kirándultunk. Szombaton még havazott, így nagyon megörültünk reggel a napsütésnek, ami az egész napot jellemezte.
Remek nap volt, már nagyon ránk fért, feltöltődtünk, kikapcsolódtunk, jól szórakoztunk.
Na, és még valami szenzációs!
Férjem kitalálta, hogy mi is gyökereztethetnénk avokádó magot, hátha...
Az első két próbálkozásunk nem járt sikerrel, ez betudható a nem megfelelő helykiválasztásnak, vagy a nem túl nagy gonddal való gondoskodásnak, a lényeg, hogy két magot kidobtunk, minekután csúszósabbak voltak, mint a csiga...
Aztán jött két újabb versenyző, ők már a nappaliban landoltak, biztos ami biztos, hátha fényes társaságunk serkentőleg hat rájuk, na meg persze, ide tovább süt a Nap... :-)
És, ímhol vala, így néz ki az egyik magunk:
A másik is beindult, de még nem ennyire látványos!
Mivel már úgyis a hétre beterveztem a paprikamagok elvetését, így őt is elültetem. Még ha csak kis fa, cserje vagy cserjécske lesz is belőle, nulla terméssel, már attól is boldog leszek, mert egy növénnyel több, ráadásul a mi nevelésünk!
Mellesleg én már nagyon télidepressziós vagy tavaszifáradtságos vagyok, a lényeg, hogy a napsütés igen jó hatással van a lelkemre...
A legközelebbiig...!
