Gyula már van az életemben, Apám képében. Gyulából több nem kell, nehogy sértődés legyen.
Másrészt, meg az előzmények nem voltak annyira Gyulára hajazóak.
Aztán, egy egész éjszakán át tartó köhögő roham után tegnap reggel Férjem úgy döntött, hogy megyünk orvoshoz.
Én, úgy gondoltam, hogy csak a kísérő szerepét látom el, de rám lett parancsolva.
Aztán, közöltem az orvossal is, hogy nekem semmi bajom.
Majd ő is közölte velem, hogy valóban, csak annyi, mint a Férjemnek.
Tüdőgyulladás.
Mindkettőnknek.
Házasságban így kell, nem?
Jóban, rosszban, együtt.
Sosem hittem volna, hogy mi ezt ennyire tökélyre visszük...
Szóval, Tüdő Gyuszi így már hivatalosan is velünk lakik.
Azonban a doki úgy döntött, hogy ha már ilyen népes a család, Anti is elfér benne.
Így felírt mindkettőnknek gyógyszert, Anti Biotikum személyében.
A sok, előírt pihenést délután a fogorvosnál kezdtük.
Mert Férj telhetetlen, és neki kell egy kis gyulladás máshová is.
Addig mi a Kicsivel a parkban élveztük a napsütést.
És a természet nyújtotta szépségeket.
A Kicsi eljátszotta a Minotaurusz szerepét is, naná, hogy rózsaszínben. Egy magára is valamit adó labirintus lakó csakis ilyen színben pompázhat.
Aztán, Anya úgy gondolta, hogy ideje beavatni az élet nagy dolgaiba is a gyereket, mert 5 és fél évesen ez már igencsak időszerű. Így van egy új játékunk, a Szeret, nem szeret:
A legszebb a tegnapi napban azonban akkor jött el, amikor a Kicsi közölte, Anya, meg kell fogni a fát, mert akkor energiát adunk neki.
Próbáltam meggyőzni ennek ellenkezőjéről, miszerint minden álmoskönyv, keleti tudomány és sámán szerint a fa adja az energiát, nem pedig mi neki, de lehetetlen volt.
Valahol, meg is értem, mert két napja pörög a gyerek, megállíthatatlanul. Annyi energia van benne, mint hat hektár erdőben.
Hétfőn este nem sikerült őt lefektetnünk, mindent kitalált, csak hogy ne kelljen ágyba kerülni. Majd arra a kérdésünkre, hogy mit evett, amitől így pörög (vagy mit szed, mert akkor adjon belőle nekünk is...), közölte, a borsófőzeléktől ilyen !
Én kérek elnézést, soha többet ilyet! Még nem fejtettem meg, hogy a borsó vagy a főzelék típusú étel van-e rá ilyen hatással, jelenleg a kísérleti szakaszban vagyunk.
Megjegyzem, én óvatosan mertem csak a fához nyúlni, tartok tőle, hogy kiírtottam...
Délután, ahogy hazaértünk, Férj elvonult meditálni két párna közé, és ütemesen horkolni kezdett.
Kései ebédünk és némi játék után azonban éreztem, hogy az én szavatosságom is lejárt, így rövid időn belül takarodót fújtam...magamnak. Gyereket a lábamnál a tv elé ültettem gondos anyaként (jó, azért had higgyem azt, hogy ilyet más is csinál néha...), és beájultam.
Egy óra és egy antibiotikum után betegebben ébredtem, mint előtte voltam.
És ha még nem éreztem volna elég rosszul magamat, este Férjjel egy JFK-ról szóló filmet néztünk meg.
Éjjel, a világ vége falun, ahol még közvilágítás sincs, kissé leterhelt szervezettel olyan filmet nézni, amiben az eredeti felvételt mutatják, ahogy szerencsétlen Kennedy fél koponyája lefittyed...?!
Köszi Apa, innen is, de azt hiszem, maradok a Szívek Szállodájánál, rongyosra nézve.
Nemrég jöttem meg a reggeli sétámból. Orvos nem mondta, hogy ilyet nem lehet, az idő viszont gyöngyörű.
Szomszéd néninkkel visszafelé összefutottam, egy kevés vitamint ment gyűjteni.
Friss csalánleveleket szedett, teának. Mondta, hogy nagyon jó vértisztító, három hétig szokott kúraszerűen fogyasztani belőle.
Aztán mutatott egy növényt, azt mondta, Kirsche a neve, de szerintem nem jól értettem, mivel az a cseresznye. De határozottan, 3x is elmondta, majd ha lesz kedvem utána kutatok, mi is lehet pontosan.
Salátának nagyon jó, pl. krumplisalátába.
Ízre olyan, mintha répát enne az ember, sok benne a vitamin, tehát eszem.
És ha már vitamin, már csak a színe miatt:
És néhány kép rólunk, nálunk:
Sütöttem aranygaluskát. Nagyon finom lett. Csak kevés. És a dió, nos a mai diók már nem olyanok.
Bezzeg az én időmben!
A legközelebbiig...!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése